Hatvan nap

"mert nem minden egy tündérmese"

történetlinkekegyébtájékoztatásbejegyzések

Üdv itt, kedves olvasó!
Hosszú idő után végre egy szimpla, nem hírességekről szóló bloggal leplek meg titeket, melynek elsősorban egy, az iskolámban indult Magyar Napok-i verseny az oka. Nos, gondoltam, hogy megosztom veletek is a történetet, aminek információiról a "tájékoztatás" menüpontban olvashattok. Az oldallal részben ki szeretném tölteni az űrt, ugyanis a tervezett blogom késik, így ezzel pótolnám ki azt a szünetet, ami lenne. Remélem nincs ellenetekre! :)
Ölel titeket,
Chloe

AZUTÁN 60 NAPPAL...

2015. július 28., kedd @ 14:36

ZSOMBOR

Azután 60 nappal

Nem is tudom, mit kellene mondjak.

Hibáztam, és ne is próbáld tagadni.

De kérlek, csak fogadd el a tényt, én is ezt teszem – nem bírnám ki, ha mástól is hallanom kéne.

Még mindig nem megy ki a kép a fejemből, ahogy ott vagyunk a kórházban, az anyukája kint zokog, én pedig a világ legbűntudatosabb arckifejezésével ülök az élettelen lány mellett.

Elárulok egy titkot – életemben először sírtam azon az éjjelen.

Nem túl férfias dolog, de könyörgöm, aki ilyen miatt nem érzékenyülne el, az nem tudja, min ment keresztül.

Én se fogtam fel.

Miért kellett ellöknöm magam mellől?

Mintha életem fő bűne lett volna.

Egészen biztos vagyok benne, hogy az.

Aznap éjjel, amikor nem épp összegörnyedve ültem, és vártam a csodára, dalt írtam. Minden érzést kiírtam magamból, és azt hiszem, ilyen őszinte dalt még sosem írtam.

Mert tudod, sosem vagyok teljesen őszinte senkivel – de nehogy azt hidd, hogy veled sem. Veled az vagyok, csak nem tudsz mindent.

Elvégre olyan sok mindent vesztettem már el, kezdve a józan eszemmel!

Szóval, ha elolvasod a dalomat, tudni fogsz mindent.

Ne beszélj, hadd gondoljam újra

Hogyan fogjuk helyrehozni? Hogyan fogjuk visszavonni az összes fájdalmat?

Mondd el, megéri?

Egy egyenes vonalat keresek

Ami visszavisz az időben

Elbeszélünk egymás mellett

Amibe teljesen belefáradtunk

Túl késő lenne már minket visszahozni az életbe?

Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni

Darabokra hullok, nehezen lélegzem

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Még ha a szédülő fejem kábult is

Esküszöm, a szívem sose adja fel

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Érezlek, ahogy égetsz a bőröm alatt

Esküszöm, ragyogva látlak

Fényesebben, mint a tűz a szemeidben

Keserű szavak kimondva

Minden összetört

Soha sem késő visszahozni minket az életbe

Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni

Darabokra hullok, nehezen lélegzem

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Még ha a szédülő fejem kábult is

Esküszöm, a szívem sose adja fel

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Oh, oh, oh, egyetlen oka, az egyetlen oka

Ne beszélj hadd gondoljam újra

Hogyan fogjuk helyrehozni? Hogyan fogjuk visszavonni az összes fájdalmat?

Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni

Darabokra hullok, nehezen lélegzem

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Még ha a szédülő fejem kábult is

Esküszöm, a szívem sose adja fel

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni

Darabokra hullok, nehezen lélegzem

Te vagy az oka, az egyetlen oka

Még ha a szédülő fejem kábult is

Esküszöm, a szívem sose adja fel

Te vagy az oka, az egyetlen oka*

Ő volt az egyetlen oka mindennek – érted most már?

Illa volt az, akit egy nyálasabb kifejezéssel hívhatnék akár múzsának is.

Elvégre... vegyük csak sorra: már az első napokban írtam róla. Aztán jött az egyik kedvenc dalrészletem. „Ments meg attól, akinek kellene lennem”. Ő megmentett engem. És van ez a dal.

Meg persze azok, amiket az eset után hoztam össze.

Ó, és még mennyi van, amit nem merek bevallani!

Bevallom, a zenébe menekültem.

Az eset után találtam egy dalt, ami nagyon megtetszett, illett is ránk. Egy-két részletet leszámítva, mintha pontosan Illára, és rám írták volna.

„Bárcsak amnéziával ébrednék fel / És elfelejteném azokat a hülye kis dolgokat / Mint például milyen érzés volt melletted elaludni / Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni / Mert egyáltalán nem vagyok jól”**

Tudod, talán tényleg az lenne a legjobb, ha amnéziával ébrednék fel.

De nem szeretném sajnáltatni magam, ezért szeretnék elmesélni egy jó hírt – a dallal, amit az előbb mutattam neked, elég nagy sikereket értünk el.

Ha jól tudom, külföldön is sok hallgatónk lett, és amikor épp nem voltam passzív agresszív, akkor ennek a hírnek örültem. Talán ha nem kellett volna hozzá elveszítenem valakit, még gondtalanul is tudnék vigyorogni a sikeren.

Azért, be kell valljam, próbáltam örülni is a hírnek, mert tényleg jó volt a történetnek az a része.

De hát mit kellene mondanom? Megszületsz azért, hogy meghalhass. Azt hiszem, ez a sor legalább annyira el tud fog gondolkoztatni, mint az, amit az előbb említettem, de lenne hozzád egy gondolatom, amit jó lenne, ha észben tartanál.

„Nem mindenki él, de mindenki meghal.” - Legyen szó bármely halálról. A betegség általiról, az öngyilkosságról...

Ami azt illeti, ezen el kellett gondolkoznom, mi van akkor, ha szándékos volt a halála? Te gondolkoztál ezen? Csak mert, ha igen, nem tudom, mit gondolsz erről. Mindenesetre én sosem gondolnék róla ilyet. Amúgy is hülyeség az egész – azt mondják, az öngyilkosság a gyávaság jele, mégis bátornak kell lenned ahhoz, hogy megtedd. Illa nem tenné. Tudom.

Ismerem őt.

Nos, én tényleg próbáltam túlesni a dolgokon, de nem ment. Ezt a dolgot egzekválni olyan, mintha valaki kéz nélkül szeretne pantomímes lenni – egyszerűen lehetetlen.

Úgyhogy, azt hiszem, még próbálkozok, bár nem hiszem, hogy sikerülni fog – a közeljövőben biztosan nem.

Mia azt javasolta, kellene nekem valami, ami tőle van, vagy legalábbis az övé volt, és valahogy el kellene engednem. Mesélte, hogy ő is ezt tette az anyukája halálánál: a mai napig hordja az anyukája kedvenc nyakláncát, ami köti hozzá, és mégis sikerült elhagynia fájdalmát a tragédiával kapcsolatban.

Így hát mikor elmentem Illáékhoz egy ilyesfajta indokkal, távozásomkor kezembe nyomott az anyja egy becsomagolt csomagot. Mikor közöltem, hogy csak egy darabot tervezek elvinni a lány karkötőkészletéből, elmosolyodott, és azt mondta, hogy tudja, hogy ennek örülnék.

Aztán otthon rájöttem.

Bár kapott csomagolást, eleinte sejtettem, vajon mi is lehetett az, és úgy látszik, nem tévedtem.

Az a könyv volt, amit kölcsönadott, és elmosolyodva fellapoztam a lány kedvencét – ha most itt lenne, csak annyit mondana: nem ironikus, hogy a könyv, amit az én legrosszabb korszakomban olvastam, most hozzád kerül, hogy a tiedben is jó szolgálatot tegyen?

Én pedig azt válaszolnám: de, az. Legalább annyira, mint az élet.

*A 5 Seconds of Summer The Only Reason című dalának magyar fordítása

** Részlet a 5 Seconds of Summer Amnesia című dalának magyar fordításából

érdekességek

Avagy néhány nevetséges infó a blogról, alapötletéről, vagy magáról a történetről...

Mint említettem, eredetileg a Magyar Napok-i versenyre szántam
Maga az ötlet a pályázat hirdetésének napján jutott eszembe, miközben színházban voltunk
Az eredeti, mobil verziós fejlécen szereplő fiú Jack Barakat
Azért ő került fel rá, mert a történet írása alatt is rengetegszer hallgattam az együttest
... viszont az internetes változatra Michael Clifford került fel, utóbbi változtatások végett
Selena azért lett a Illangó arca, mert a "The heart wants what it wants" szám elején levő beszéde tökéletesen leírja azt, amit a történet alatt fog érezni Illangó
A történetet nem több, mint 16 nap alatt írtam meg (leszámítva az írása közti szüneteket)
Már az elején tudtam a történet végkimenetelét
Az írása előtt még nem tudtam, hogy a történetben tanulságot szeretnék közölnie, de pár fejezet után kifejezetten erre mentem
Úgy vágtam neki a történetnek, hogy ebben a kisregényben a főhősök csak negatív élettel rendelkezhetnek
A teljes vázlatban mindössze egy darab párbeszéd szerepel
A Visszaszámlálás: azelőtt 60 nappal fejezet alatt ugyan Illangó nem ismeri Zsombort, de Zsombor először aznap hall róla először
A két főszereplő az első találkozásnál egymásba szeret
A történet teljességében úgy íródott, mintha a szereplők lennének a mesélők
Az érzelmekre szerettem volna nagy hangsúlyt helyezni

blogjaim - bővebben

Blogjaim

16 Reasons [Luke Hemmings fanfiction]

Az emberek változnak - ez tény. Aida is változik. Egy nyár elég neki arra, hogy rájöjjön, többet változott ezidő alatt, mint máskor egész életében. Elvégre nem mindenki kezdi úgy az "elő-nyarát", hogy Ausztráliába megy a nagyszüleihez, és a reptéren ismerkedik meg egy zenekar tagjaival. Aida rájött, hogy tininek lenni a legjobb a világon, és ez a nyár nem jöhetett volna össze anélkül, amiket véghez vitt. Mennyi oka is volt annak, ami lett - pontosan? 16. 16 ok.

Blank Space

Társíró: Dominika

Teljesen elfogadható és szinte már normális dolog a fiúk körében az, ha valaki elmegy szórakozni a barátaival, kicsit becsiccsent, és másnap már egy ismeretlen lány mellett ébred. (...) A fiúk a bulikban azokra a lányokra mennek, akik könnyen megkaphatóak. Akik kiteszik mindenüket, kelletik magukat, és szinte azonnal ágyba bújnak velük. (...) Mi pedig eleget teszünk a kéréseiknek. Azzal azonban senki sem számol, hogy mi van akkor, ha a lány, akivel szórakozni akarsz, az maga a rémálom: egy hidegvérű pszichopata gyilkos, akinek te vagy a következő áldozata? Nem egy kellemes érzés, ezt elmondhatom. És hogy én honnan tudom? Mert találkoztam Vele. Az én ábrándnak öltözött rémálmommal.

Leaning [Luke Hemmings fanfiction]

Társíró: AshelyB. Hemmings

Hol is kezdjem? A szüleink gimnáziumos koruk óta legjobb barátnők. Amint elvégezték az iskolát, elutaztak új életet kezdeni. Ausztráliában, Sydney-be telepedtek le, ahol tovább tanultak, majd anyám barátnője terhes lett, majd nemsokára őmaga is. Leendőbeli legjobb barátom és köztem egy hónapnyi korkülönbség volt. Szüleink (és mi is) csak még közelebb kerültünk egymáshoz, mikor Apu itthagyott anyát és engem. Az évek múltak, de mi legjobb barátok maradtunk, egy-két kisebb vitát leszámítva tökéletes volt a kapcsolatunk. Azonban mi a teendő, ha valamelyik fél máshogy képzeli el a jövőjüket? A nevem London Gray, 16 éves vagyok. A legjobb barátom Luke Hemmings.

flower girl [luke hemmings fanfiction]

A lány, aki korunk egyik hippije nem él épp szokványos életet - egy virágboltban dolgozik, munkatársa egy őrült harmincas csaj, aki szintén a boldogsághormonokon él, és nem utolsó sorban a vásárlók sem átlagosak. Van a rámenős, van a szolid, és van a srác, aki folyton összevesz a barátnőjével, és virággal engeszteli ki őt. Na de ezeknek mégis mi köze van egymáshoz? Úgy, hogy Delilah érkezése mindent felforgat.

Következik

Nincs megállás

Link hamarosan!

Négy gimnazista srác átlagosnak hitt életét egy hétfői nap okozza, amikor is mind egy büntetés alkalmával találkoznak. Nem arról van szó, hogy idegenek - ismerik egymást, de barátságuk alapját az a nap adja. Eszméletlenek mind, és csak Luke nem tudja, hogy kerültek oda. A memóriája átmenetileg tönkrement - nem emlékezett semmire sem. Talán csak a családjára. És hogy mi is történik ezek után, az főhősünk szerint a "lehetetlen" státuszba esik, mégis megtörténnek azok a dolgok, részben vele. Mert mégis hogy lenne az normális, hogy a legjobb barátja az idő végtelen síkján futkározik, a félénk srác láthatatlanná válik, és az erő-mániás fiú pedig olyan súlyokat bír el, ami szintén "lehetetlenség"? Úgy, hogy Luke is rendelkezik egy képességgel.

"mert nem minden egy tündérmese"

történetlinkekegyébtájékoztatásbejegyzések
Üdv itt, kedves olvasó! Hosszú idő után végre egy szimpla, nem hírességekről szóló bloggal leplek meg titeket, melynek elsősorban egy, az iskolámban indult Magyar Napok-i verseny az oka. Nos, gondoltam, hogy megosztom veletek is a történetet, aminek információiról a "tájékoztatás" menüpontban olvashattok. Az oldallal részben ki szeretném tölteni az űrt, ugyanis a tervezett blogom késik, így ezzel pótolnám ki azt a szünetet, ami lenne. Remélem nincs ellenetekre! :) Ölel titeket, Chloe	AZUTÁN 60 NAPPAL... 2015. július 28., kedd @ 14:36 ZSOMBOR Azután 60 nappal Nem is tudom, mit kellene mondjak. Hibáztam, és ne is próbáld tagadni. De kérlek, csak fogadd el a tényt, én is ezt teszem – nem bírnám ki, ha mástól is hallanom kéne. Még mindig nem megy ki a kép a fejemből, ahogy ott vagyunk a kórházban, az anyukája kint zokog, én pedig a világ legbűntudatosabb arckifejezésével ülök az élettelen lány mellett. Elárulok egy titkot – életemben először sírtam azon az éjjelen. Nem túl férfias dolog, de könyörgöm, aki ilyen miatt nem érzékenyülne el, az nem tudja, min ment keresztül. Én se fogtam fel. Miért kellett ellöknöm magam mellől? Mintha életem fő bűne lett volna. Egészen biztos vagyok benne, hogy az. Aznap éjjel, amikor nem épp összegörnyedve ültem, és vártam a csodára, dalt írtam. Minden érzést kiírtam magamból, és azt hiszem, ilyen őszinte dalt még sosem írtam. Mert tudod, sosem vagyok teljesen őszinte senkivel – de nehogy azt hidd, hogy veled sem. Veled az vagyok, csak nem tudsz mindent. Elvégre olyan sok mindent vesztettem már el, kezdve a józan eszemmel! Szóval, ha elolvasod a dalomat, tudni fogsz mindent. Ne beszélj, hadd gondoljam újra Hogyan fogjuk helyrehozni? Hogyan fogjuk visszavonni az összes fájdalmat? Mondd el, megéri? Egy egyenes vonalat keresek Ami visszavisz az időben Elbeszélünk egymás mellett Amibe teljesen belefáradtunk Túl késő lenne már minket visszahozni az életbe? Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni Darabokra hullok, nehezen lélegzem Te vagy az oka, az egyetlen oka Még ha a szédülő fejem kábult is Esküszöm, a szívem sose adja fel Te vagy az oka, az egyetlen oka Érezlek, ahogy égetsz a bőröm alatt Esküszöm, ragyogva látlak Fényesebben, mint a tűz a szemeidben Keserű szavak kimondva Minden összetört Soha sem késő visszahozni minket az életbe Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni Darabokra hullok, nehezen lélegzem Te vagy az oka, az egyetlen oka Még ha a szédülő fejem kábult is Esküszöm, a szívem sose adja fel Te vagy az oka, az egyetlen oka Oh, oh, oh, egyetlen oka, az egyetlen oka Oh, oh, oh, egyetlen oka, az egyetlen oka Ne beszélj hadd gondoljam újra Hogyan fogjuk helyrehozni? Hogyan fogjuk visszavonni az összes fájdalmat? Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni Darabokra hullok, nehezen lélegzem Te vagy az oka, az egyetlen oka Még ha a szédülő fejem kábult is Esküszöm, a szívem sose adja fel Te vagy az oka, az egyetlen oka Amikor behunyom a szemem és próbálok aludni Darabokra hullok, nehezen lélegzem Te vagy az oka, az egyetlen oka Még ha a szédülő fejem kábult is Esküszöm, a szívem sose adja fel Te vagy az oka, az egyetlen oka* Ő volt az egyetlen oka mindennek – érted most már? Illa volt az, akit egy nyálasabb kifejezéssel hívhatnék akár múzsának is. Elvégre... vegyük csak sorra: már az első napokban írtam róla. Aztán jött az egyik kedvenc dalrészletem. „Ments meg attól, akinek kellene lennem”. Ő megmentett engem. És van ez a dal. Meg persze azok, amiket az eset után hoztam össze. Ó, és még mennyi van, amit nem merek bevallani! Bevallom, a zenébe menekültem. Az eset után találtam egy dalt, ami nagyon megtetszett, illett is ránk. Egy-két részletet leszámítva, mintha pontosan Illára, és rám írták volna. „Bárcsak amnéziával ébrednék fel / És elfelejteném azokat a hülye kis dolgokat / Mint például milyen érzés volt melletted elaludni / Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni / Mert egyáltalán nem vagyok jól”** Tudod, talán tényleg az lenne a legjobb, ha amnéziával ébrednék fel. De nem szeretném sajnáltatni magam, ezért szeretnék elmesélni egy jó hírt – a dallal, amit az előbb mutattam neked, elég nagy sikereket értünk el. Ha jól tudom, külföldön is sok hallgatónk lett, és amikor épp nem voltam passzív agresszív, akkor ennek a hírnek örültem. Talán ha nem kellett volna hozzá elveszítenem valakit, még gondtalanul is tudnék vigyorogni a sikeren. Azért, be kell valljam, próbáltam örülni is a hírnek, mert tényleg jó volt a történetnek az a része. De hát mit kellene mondanom? Megszületsz azért, hogy meghalhass. Azt hiszem, ez a sor legalább annyira el tud fog gondolkoztatni, mint az, amit az előbb említettem, de lenne hozzád egy gondolatom, amit jó lenne, ha észben tartanál. „Nem mindenki él, de mindenki meghal.” - Legyen szó bármely halálról. A betegség általiról, az öngyilkosságról... Ami azt illeti, ezen el kellett gondolkoznom, mi van akkor, ha szándékos volt a halála? Te gondolkoztál ezen? Csak mert, ha igen, nem tudom, mit gondolsz erről. Mindenesetre én sosem gondolnék róla ilyet. Amúgy is hülyeség az egész – azt mondják, az öngyilkosság a gyávaság jele, mégis bátornak kell lenned ahhoz, hogy megtedd. Illa nem tenné. Tudom. Ismerem őt. Nos, én tényleg próbáltam túlesni a dolgokon, de nem ment. Ezt a dolgot egzekválni olyan, mintha valaki kéz nélkül szeretne pantomímes lenni – egyszerűen lehetetlen. Úgyhogy, azt hiszem, még próbálkozok, bár nem hiszem, hogy sikerülni fog – a közeljövőben biztosan nem. Mia azt javasolta, kellene nekem valami, ami tőle van, vagy legalábbis az övé volt, és valahogy el kellene engednem. Mesélte, hogy ő is ezt tette az anyukája halálánál: a mai napig hordja az anyukája kedvenc nyakláncát, ami köti hozzá, és mégis sikerült elhagynia fájdalmát a tragédiával kapcsolatban. Így hát mikor elmentem Illáékhoz egy ilyesfajta indokkal, távozásomkor kezembe nyomott az anyja egy becsomagolt csomagot. Mikor közöltem, hogy csak egy darabot tervezek elvinni a lány karkötőkészletéből, elmosolyodott, és azt mondta, hogy tudja, hogy ennek örülnék. Aztán otthon rájöttem. Bár kapott csomagolást, eleinte sejtettem, vajon mi is lehetett az, és úgy látszik, nem tévedtem. Az a könyv volt, amit kölcsönadott, és elmosolyodva fellapoztam a lány kedvencét – ha most itt lenne, csak annyit mondana: nem ironikus, hogy a könyv, amit az én legrosszabb korszakomban olvastam, most hozzád kerül, hogy a tiedben is jó szolgálatot tegyen? Én pedig azt válaszolnám: de, az. Legalább annyira, mint az élet. A 5 Seconds of Summer The Only Reason* című dalának magyar fordítása ** Részlet a 5 Seconds of Summer Amnesia című dalának magyar fordításából	elérhetőségek és linkek facebook csoport wattpad twitter tumblr blogger no.1 blogger no.2 blogjaim 16 reasons blank space leaning flower girl A blogokról bővebben az "egyéb" menüpontban olvashattok! cserék barát barát barát barát barát	érdekességek Avagy néhány nevetséges infó a blogról, alapötletéről, vagy magáról a történetről... Mint említettem, eredetileg a Magyar Napok-i versenyre szántam Maga az ötlet a pályázat hirdetésének napján jutott eszembe, miközben színházban voltunk Az eredeti, mobil verziós fejlécen szereplő fiú Jack Barakat Azért ő került fel rá, mert a történet írása alatt is rengetegszer hallgattam az együttest ... viszont az internetes változatra Michael Clifford került fel, utóbbi változtatások végett Selena azért lett a Illangó arca, mert a "The heart wants what it wants" szám elején levő beszéde tökéletesen leírja azt, amit a történet alatt fog érezni Illangó A történetet nem több, mint 16 nap alatt írtam meg (leszámítva az írása közti szüneteket) Már az elején tudtam a történet végkimenetelét Az írása előtt még nem tudtam, hogy a történetben tanulságot szeretnék közölnie, de pár fejezet után kifejezetten erre mentem Úgy vágtam neki a történetnek, hogy ebben a kisregényben a főhősök csak negatív élettel rendelkezhetnek A teljes vázlatban mindössze egy darab párbeszéd szerepel A Visszaszámlálás: azelőtt 60 nappal fejezet alatt ugyan Illangó nem ismeri Zsombort, de Zsombor először aznap hall róla először A két főszereplő az első találkozásnál egymásba szeret A történet teljességében úgy íródott, mintha a szereplők lennének a mesélők Az érzelmekre szerettem volna nagy hangsúlyt helyezni blogjaim - bővebben Blogjaim 16 Reasons [Luke Hemmings fanfiction] Az emberek változnak - ez tény. Aida is változik. Egy nyár elég neki arra, hogy rájöjjön, többet változott ezidő alatt, mint máskor egész életében. Elvégre nem mindenki kezdi úgy az "elő-nyarát", hogy Ausztráliába megy a nagyszüleihez, és a reptéren ismerkedik meg egy zenekar tagjaival. Aida rájött, hogy tininek lenni a legjobb a világon, és ez a nyár nem jöhetett volna össze anélkül, amiket véghez vitt. Mennyi oka is volt annak, ami lett - pontosan? 16. 16 ok. Blank Space Társíró: Dominika Teljesen elfogadható és szinte már normális dolog a fiúk körében az, ha valaki elmegy szórakozni a barátaival, kicsit becsiccsent, és másnap már egy ismeretlen lány mellett ébred. (...) A fiúk a bulikban azokra a lányokra mennek, akik könnyen megkaphatóak. Akik kiteszik mindenüket, kelletik magukat, és szinte azonnal ágyba bújnak velük. (...) Mi pedig eleget teszünk a kéréseiknek. Azzal azonban senki sem számol, hogy mi van akkor, ha a lány, akivel szórakozni akarsz, az maga a rémálom: egy hidegvérű pszichopata gyilkos, akinek te vagy a következő áldozata? Nem egy kellemes érzés, ezt elmondhatom. És hogy én honnan tudom? Mert találkoztam Vele. Az én ábrándnak öltözött rémálmommal. Leaning [Luke Hemmings fanfiction] Társíró: AshelyB. Hemmings Hol is kezdjem? A szüleink gimnáziumos koruk óta legjobb barátnők. Amint elvégezték az iskolát, elutaztak új életet kezdeni. Ausztráliában, Sydney-be telepedtek le, ahol tovább tanultak, majd anyám barátnője terhes lett, majd nemsokára őmaga is. Leendőbeli legjobb barátom és köztem egy hónapnyi korkülönbség volt. Szüleink (és mi is) csak még közelebb kerültünk egymáshoz, mikor Apu itthagyott anyát és engem. Az évek múltak, de mi legjobb barátok maradtunk, egy-két kisebb vitát leszámítva tökéletes volt a kapcsolatunk. Azonban mi a teendő, ha valamelyik fél máshogy képzeli el a jövőjüket? A nevem London Gray, 16 éves vagyok. A legjobb barátom Luke Hemmings. flower girl [luke hemmings fanfiction] A lány, aki korunk egyik hippije nem él épp szokványos életet - egy virágboltban dolgozik, munkatársa egy őrült harmincas csaj, aki szintén a boldogsághormonokon él, és nem utolsó sorban a vásárlók sem átlagosak. Van a rámenős, van a szolid, és van a srác, aki folyton összevesz a barátnőjével, és virággal engeszteli ki őt. Na de ezeknek mégis mi köze van egymáshoz? Úgy, hogy Delilah érkezése mindent felforgat. Következik Nincs megállás Link hamarosan! Négy gimnazista srác átlagosnak hitt életét egy hétfői nap okozza, amikor is mind egy büntetés alkalmával találkoznak. Nem arról van szó, hogy idegenek - ismerik egymást, de barátságuk alapját az a nap adja. Eszméletlenek mind, és csak Luke nem tudja, hogy kerültek oda. A memóriája átmenetileg tönkrement - nem emlékezett semmire sem. Talán csak a családjára. És hogy mi is történik ezek után, az főhősünk szerint a "lehetetlen" státuszba esik, mégis megtörténnek azok a dolgok, részben vele. Mert mégis hogy lenne az normális, hogy a legjobb barátja az idő végtelen síkján futkározik, a félénk srác láthatatlanná válik, és az erő-mániás fiú pedig olyan súlyokat bír el, ami szintén "lehetetlenség"? Úgy, hogy Luke is rendelkezik egy képességgel.	összefoglaló Az oldal 2015. 03. 15.-én indult, befejezése a részek leadása után következik be, egyelőre ismeretlen időponttal. A történet műfaját tekintve több stílusra is bonthatnánk, angst, hurt, fluff, domestic, tehát végkifejletét nézve nem egy boldog történettel állunk szemben. A fejezetek hozatalára nincs állandóan megszokott időköz, ez attól függ, milyen rövid volt az előtte kitett fejezet - számítani kell rá, hogy rövidekről van szó, többségben. A történet két szereplő szemszögét felváltva halad, a történet, mily meglepő, hatvan napot ölel magába, illetve a legutolsó fejezet annak a hatvan nap elmúlását követő hatvan napot. figyelmeztetés A történet nem tartalmaz sem 18+, sem 16+-os jeleneteket, viszont illegális, tudatódosító szerek, és azoknak hatása is említve lesz. Káromkodás is előfordulhat, ezekért nem vállalok felelősséget! jogok Minden jog az írót, avagy N. Chloe Bowdent illeti! Az oldalon publikált történet másolása, lopása nem engedélyezett, és következményekkel jár! Amennyiben többszöri figyelmeztetés ellenére sem törlődik az oldal, melyen e történet másolata, vagy hasonlata rendelkezik, kénytelen leszek jelenteni a blogot, melynek következtében az törlődni fog!	Sorrendben Bevezető [elolvasom] Azelőtt 60 nappal... [elolvasom] Azelőtt 57 nappal... [elolvasom] Azelőtt 50 nappal... [elolvasom] Azelőtt 46 nappal... [elolvasom] Azelőtt 43 nappal... [elolvasom] Azelőtt 39 nappal... [elolvasom] Azelőtt 35 nappal... [elolvasom] Azelőtt 33 nappal... [elolvasom] Azelőtt 28 nappal... [elolvasom] Azelőtt 21 nappal... [elolvasom] Azelőtt 17 nappal... [elolvasom] Azelőtt 14 nappal... [elolvasom] Azelőtt 12 nappal... [elolvasom] Azelőtt 9 nappal... [elolvasom] Azelőtt 6 nappal... [elolvasom] Azelőtt 2 nappal... [elolvasom] Azelőtt 1 nappal... [elolvasom] Azután 60 nappal... [elolvasom] Írói utószó [elolvasom] Időpont szerint március 2015 április 2015 május 2015 június 2015 július 2015