"mert nem minden egy tündérmese"
|
|||||
történetlinkekegyébtájékoztatásbejegyzések | |||||
Hosszú idő után végre egy szimpla, nem hírességekről szóló bloggal leplek meg titeket, melynek elsősorban egy, az iskolámban indult Magyar Napok-i verseny az oka. Nos, gondoltam, hogy megosztom veletek is a történetet, aminek információiról a "tájékoztatás" menüpontban olvashattok. Az oldallal részben ki szeretném tölteni az űrt, ugyanis a tervezett blogom késik, így ezzel pótolnám ki azt a szünetet, ami lenne. Remélem nincs ellenetekre! :) Ölel titeket, Chloe |
AZELŐTT 39 NAPPAL... 2015. április 19., vasárnap @ 7:21
ZSOMBOR
Visszaszámlálás:
azelőtt 39 nappal
Nézd, én
tényleg nem gondoltam, hogy lány lehet ilyen kedves, vagy
figyelmes. Ez általában a fiúk dolga, nem? Tudod, míg a lányok
ugráltatják őket.
Ő nem
olyannak tűnt.
Egészen
kedves volt, és örült, hogy szerzett még egy barátot. Én is
örültem, hogy lehet ilyen barátom.
Hétfőn
elhozta nekem a kedvenc könyvet, amit még maga ajánlott fel nekem.
Még aznap
nekikezdtem, és örültem, hogy egy kicsi dolgot megosztott velem,
annak ellenére, hogy nem ismert. Kicsit naivnak is tűnt, de mivel
érdek nélkül nyitott felém, eszembe se jutna kihasználni őt,
vagy az ártatlanságát.
Mostanában
rengeteget láttam Tamarával, és a nemrég visszaérkezett
Rebekával. Nem aggódtam miatta, Rebekáék barátjaként jól
ellesz, ez biztos. Mellettem kevésbé lenne biztonságban, de azért
nem szerettem volna távolságtartó lenni vele, ha már olyan kedves
volt velem.
És különben
is, az iskolában én is egy vagyok az közül, akik egyedül szoktak
lenni, és egyetlen támaszul a zenelejátszónk van, vagy épp a
mateklecke.
Mondtam már,
hogy a matek nem is olyan szörnyű?
Tudom, hogy
most furán nagyra tágult szemekkel bámulod a szavakat öltött
gondolataim, de ez így van – a matek valójában egy érdekes
hasonlat is lehetne.
„Mindenre
van megoldás, akkor is, ha az lehetetlennek bizonyul. És ha valóban
nincs megoldás, akkor a helyzet valószínűleg nevetségesen
egyszerű, olyannyira, hogy a válaszra nem is gondoltál volna
hamarabb.”
Ez
kifejezetten költői mondatra sikeredett, nem gondolod?
Egyébként
négyes vagyok matekból.
Illa mondta,
hogy neki sosem ment zökkenőmentesen a tantárgy.
Aztán,
pénteken tovább beszéltünk erről, és mint kiderült, van még
pár dolog, amiben legalább ennyire különbözünk. Bár, ez azután
nem számított, hogy kiderült, sokkal több mindenben hasonlítunk,
mint hittük volna.
Azt mondta,
a zene és az irodalom mentette meg.
Nem
értettem, hogy függ össze a kettő, de elmagyarázta: a dalok
szövegénél számára nincs inspirálóbb. (És még olvasni is
szeret.)
Órák után
együtt mentünk haza.
Azt mondta,
hogy hallott rólam dolgokat, de nem érdekli őket ezek – azok
mások véleménye, és nem az övé.
Ez volt az a
pillanat, amikor igazán megszerettem.
AZELŐTT 43 NAPPAL... 2015. április 6., hétfő @ 6:17
ILLANGÓ
Visszaszámlálás:
azelőtt 43 nappal
A koncert
estéjén összeismerkedtem a Cobain pólós sráccal.
Vicces volt,
és kedves. Bár, amikor elsütött egy poént a nevemmel
kapcsolatban, majdnem fejbe kólintottam őt Mia táskájával. Mikor
ezt elmondtam neki, csak nevetett egyet, és mondta, hogyha tudja,
hogy sértésként veszem fel, nem szólal meg.
Ezt
eszméletlenül aranyosnak találtam.
Szóval,
érted, első alkalommal fordult elő, hogy fiúval beszélek, nem
leckével kapcsolatban. Végre nem éreztem magam olyannak, mint
amilyen a másik iskolámban voltam.
Tudom, hogy
hülyeség lesz, amit most mondani fogok, de ne nézz engem nagyon
hülyének, oké?
Tehát,
miután beszélgettünk, megkérdezte, hogy és szeretem-e a zenét.
Az övéket, meg úgy általánosságban. Természetesen a „tetszik
a pólód” után már sejthette, hogy erősen Nirvana fanatikus
vagyok. A magyarázat pedig egyszerű – amikor azokat a dallamokat
hallgatom, megtalálom én is a saját nirvanámat. Nos, igen, ez még
nem a kínosabb része a dolognak. Na de amikor megkérdezte, hogy
mit szeretek még, hezitálás nélkül rávágni, hogy a könyveket,
az nem ér! Egyszerűen amint leesett, amit mondtam, tudtam, hogy el
is vörösödtem. Könyörgöm, ilyet nem mondunk olyan előtt, aki
biztos, hogy nem bírja a könyveket! (Vagy magát az olvasást, de
ez részletkérdés.)
Szóval, épp
az önmegsemmisítő gombot kerestem valahol fejben, miközben vártam
a reagálást, amit egyszerűen a röhögésként tudtam elképzelni.
De nem így
lett.
Csak
elmosolyodott, és megkérdezte, melyik a kedvencem.
Meglepett,
mert ha valakinek is említettem a könyvek iránti titkos imádatom,
csak olyan válaszreakciót kaptam, amiből azt szűrtem ki, hogy a,
nem érdekli, b, most már nem érdekli, c, hülye vagy, ne
viccelődj.
Aztán az
egyik olyan könyvet mondtam, amit a rosszabb korszakomban ismertem
meg.
Tovább
érdeklődött.
És én
megígértem neki végül, hogy hétfőn elviszem neki.
AZELŐTT 46 NAPPAL... 2015. április 3., péntek @ 8:00
ZSOMBOR
Visszaszámlálás:
azelőtt 46 nappal
Még vasárnap biztosra
tudtunk helyet szerezni egy helyi klubba. Régen zenéltünk már
idehaza a suli miatt, mivel szünetekben és hétvégente jártunk
különböző városokba, az imént említett ok miatt.
A helyszínen csak az
egyetemista ismerőseink jelentek meg hamarabb, és persze mi, a
zenekar tagjai. A szüleim ezalkalommal sem jelentek meg.
Sosem fogom beismerni, de
kifejezetten ramaty érzés az, hogy boldogok és boldogtalanok
támogatják az együttesünket, kivéve azokat, akiknek a véleménye
még számítana is.
Kitérhetnék rá jobban
is, de attól tartok, még a legpontosabb leírás sem segítene
elmagyarázni azt az érzés, amit ilyenkor érzek.
Lényegre térve: most
már te is tudod, miért vagyok az, aki. Tudom, ostoba dolog azért
szabályszegőnek lenni, hogy végre a szüleim figyeljenek rám.
Kérlek, ne nézz valami elmebeteg, vagy őrült személynek! Amikor
elkezdtem csak egy kis mókának indult, de... szóval mostanra egy
megállíthatatlan folyamat lett. Legalábbis jelenleg a szememben
megállíthatatlannak tűnik.
A dohányzás még nem is
vészes – tiniként az én szüleim is csinálták.
Na de mégis mit mondjon
az, aki néha napján az illegális dolgokhoz fordul segítségért?
Alkohol, és azok a nélkülözhetetlenné vált pirulák, porok...
Egyszerűen borzalmas.
Az együttes neve is
innen jött – mind az öten elcseszettek vagyunk. Próbálok nem
káromkodni, nem tudom, mit gondolsz róla; de ez az igazság.
Aznap délután a
próbákat követően végre megkezdődött a fellépés. Ne gondolj
nagy dologra, alig negyvenen jöttek el.
Köztük volt az új lány
is.
Őszintén csodálkoztam,
hogy a fura fiú közelébe tartózkodik. Elvégre sok pletyka
terjeng rólam, és az életstílusomról, de őszinte leszek veled:
nem pletykák. Mind igaz.
Szóval, aznap este, a
koncerten eljátszottuk azt a dalt, amit azon a hétfőn írtam,
amikor az új lány érkezett.
„Hátsó üléses
szerenád / Kábult hurrikán / Ó, Istenem, belebetegedtem az
egyedül alvásba / Olyan sós vagy, mint a nyári nap / Csókold
édesre / A rádió hangjára”*
*Részlet az
All Time Low Backseat Serenade című dal magyar fordításából
|
elérhetőségek és linkek
facebookcsoport wattpad tumblr blogger no.1 blogger no.2 blogjaim
16 reasonsblank space leaning flower girl A blogokról bővebben az "egyéb" menüpontban olvashattok! cserék
barátbarát barát barát barát |
érdekességek
Avagy néhány nevetséges infó a blogról, alapötletéről, vagy magáról a történetről...
blogjaim - bővebben
Blogjaim
Az emberek változnak - ez tény. Aida is változik. Egy nyár elég neki arra, hogy rájöjjön, többet változott ezidő alatt, mint máskor egész életében. Elvégre nem mindenki kezdi úgy az "elő-nyarát", hogy Ausztráliába megy a nagyszüleihez, és a reptéren ismerkedik meg egy zenekar tagjaival. Aida rájött, hogy tininek lenni a legjobb a világon, és ez a nyár nem jöhetett volna össze anélkül, amiket véghez vitt. Mennyi oka is volt annak, ami lett - pontosan? 16. 16 ok.
Társíró: Dominika
Teljesen elfogadható és szinte már normális dolog a fiúk körében az, ha valaki elmegy szórakozni a barátaival, kicsit becsiccsent, és másnap már egy ismeretlen lány mellett ébred. (...) A fiúk a bulikban azokra a lányokra mennek, akik könnyen megkaphatóak. Akik kiteszik mindenüket, kelletik magukat, és szinte azonnal ágyba bújnak velük. (...) Mi pedig eleget teszünk a kéréseiknek. Azzal azonban senki sem számol, hogy mi van akkor, ha a lány, akivel szórakozni akarsz, az maga a rémálom: egy hidegvérű pszichopata gyilkos, akinek te vagy a következő áldozata? Nem egy kellemes érzés, ezt elmondhatom. És hogy én honnan tudom? Mert találkoztam Vele. Az én ábrándnak öltözött rémálmommal.
Társíró: AshelyB. Hemmings
Hol is kezdjem? A szüleink gimnáziumos koruk óta legjobb barátnők. Amint elvégezték az iskolát, elutaztak új életet kezdeni. Ausztráliában, Sydney-be telepedtek le, ahol tovább tanultak, majd anyám barátnője terhes lett, majd nemsokára őmaga is. Leendőbeli legjobb barátom és köztem egy hónapnyi korkülönbség volt. Szüleink (és mi is) csak még közelebb kerültünk egymáshoz, mikor Apu itthagyott anyát és engem. Az évek múltak, de mi legjobb barátok maradtunk, egy-két kisebb vitát leszámítva tökéletes volt a kapcsolatunk. Azonban mi a teendő, ha valamelyik fél máshogy képzeli el a jövőjüket? A nevem London Gray, 16 éves vagyok. A legjobb barátom Luke Hemmings.
A lány, aki korunk egyik hippije nem él épp szokványos életet - egy virágboltban dolgozik, munkatársa egy őrült harmincas csaj, aki szintén a boldogsághormonokon él, és nem utolsó sorban a vásárlók sem átlagosak. Van a rámenős, van a szolid, és van a srác, aki folyton összevesz a barátnőjével, és virággal engeszteli ki őt. Na de ezeknek mégis mi köze van egymáshoz? Úgy, hogy Delilah érkezése mindent felforgat. Következik
Nincs megállás
Link hamarosan!
Négy gimnazista srác átlagosnak hitt életét egy hétfői nap okozza, amikor is mind egy büntetés alkalmával találkoznak. Nem arról van szó, hogy idegenek - ismerik egymást, de barátságuk alapját az a nap adja. Eszméletlenek mind, és csak Luke nem tudja, hogy kerültek oda. A memóriája átmenetileg tönkrement - nem emlékezett semmire sem. Talán csak a családjára. És hogy mi is történik ezek után, az főhősünk szerint a "lehetetlen" státuszba esik, mégis megtörténnek azok a dolgok, részben vele. Mert mégis hogy lenne az normális, hogy a legjobb barátja az idő végtelen síkján futkározik, a félénk srác láthatatlanná válik, és az erő-mániás fiú pedig olyan súlyokat bír el, ami szintén "lehetetlenség"? Úgy, hogy Luke is rendelkezik egy képességgel.
|
összefoglaló Az oldal 2015. 03. 15.-én indult, befejezése a részek leadása után következik be, egyelőre ismeretlen időponttal. A történet műfaját tekintve több stílusra is bonthatnánk, angst, hurt, fluff, domestic, tehát végkifejletét nézve nem egy boldog történettel állunk szemben. A fejezetek hozatalára nincs állandóan megszokott időköz, ez attól függ, milyen rövid volt az előtte kitett fejezet - számítani kell rá, hogy rövidekről van szó, többségben. A történet két szereplő szemszögét felváltva halad, a történet, mily meglepő, hatvan napot ölel magába, illetve a legutolsó fejezet annak a hatvan nap elmúlását követő hatvan napot. figyelmeztetés
A történet nem tartalmaz sem 18+, sem 16+-os jeleneteket, viszont illegális, tudatódosító szerek, és azoknak hatása is említve lesz. Káromkodás is előfordulhat, ezekért nem vállalok felelősséget! jogok Minden jog az írót, avagy N. Chloe Bowdent illeti! Az oldalon publikált történet másolása, lopása nem engedélyezett, és következményekkel jár! Amennyiben többszöri figyelmeztetés ellenére sem törlődik az oldal, melyen e történet másolata, vagy hasonlata rendelkezik, kénytelen leszek jelenteni a blogot, melynek következtében az törlődni fog! |
Sorrendben Bevezető [elolvasom] Azelőtt 60 nappal... [elolvasom] Azelőtt 57 nappal... [elolvasom] Azelőtt 50 nappal... [elolvasom] Azelőtt 46 nappal... [elolvasom] Azelőtt 43 nappal... [elolvasom] Azelőtt 39 nappal... [elolvasom] Azelőtt 35 nappal... [elolvasom] Azelőtt 33 nappal... [elolvasom] Azelőtt 28 nappal... [elolvasom] Azelőtt 21 nappal... [elolvasom] Azelőtt 17 nappal... [elolvasom] Azelőtt 14 nappal... [elolvasom] Azelőtt 12 nappal... [elolvasom] Azelőtt 9 nappal... [elolvasom] Azelőtt 6 nappal... [elolvasom] Azelőtt 2 nappal... [elolvasom] Azelőtt 1 nappal... [elolvasom] Azután 60 nappal... [elolvasom] Írói utószó [elolvasom] Időpont szerint március 2015 április 2015 május 2015 június 2015 július 2015 |