"mert nem minden egy tündérmese"
|
|||||
történetlinkekegyébtájékoztatásbejegyzések | |||||
Hosszú idő után végre egy szimpla, nem hírességekről szóló bloggal leplek meg titeket, melynek elsősorban egy, az iskolámban indult Magyar Napok-i verseny az oka. Nos, gondoltam, hogy megosztom veletek is a történetet, aminek információiról a "tájékoztatás" menüpontban olvashattok. Az oldallal részben ki szeretném tölteni az űrt, ugyanis a tervezett blogom késik, így ezzel pótolnám ki azt a szünetet, ami lenne. Remélem nincs ellenetekre! :) Ölel titeket, Chloe |
AZELŐTT 50 NAPPAL... 2015. március 31., kedd @ 10:30
ILLANGÓ
Visszaszámlálás:
azelőtt 50 nappal
Tudod, egészen jól
alakultak a dolgok, és ez meglepett. Mia – becses nevén Tamara –
már az első pillanatban barátomként viselkedett velem, én pedig
nem szégyelltem elfogadni az ajánlatot. Azt mondta, kedvesnek, és
olyan ártatlannak tűnök, hogyha nem szerzek szárnysegédet,
eltipornának a gimiben.
Végül is nem számít,
hogy már megtörtént egyszer.
Mesélt az iskola minden
egyes szegletéről, és azokhoz fűződő történetekről. Őrült
végzősökről, kedves gólyákról, átlagos tizedikesekről, és –
csakhogy találjak valamit az én évfolyamomhoz – a hihetetlen
tizenegyedikesekről.
Tényleg hihetetlenek
voltak.
Az osztályom igencsak
olyan volt, mint a szivárvány: sok-sok árnyalatban különbözött
a teljessége, de így volt tökéletes. Voltak a hozzám hasonlók,
a félénkek, a menők, és a srác, aki a Kurt Cobain pólójában
ülve zenét hallgatott a hátsó padok egyikében.
- Tetszik a pólód –
mondtam neki, ahogy megálltam előtte.
Nagyon béna voltam a
társalgásokban, és egy „húzz már innen nyomi” helyett csak
egy mosolyt kaptam tőle.
Ez volt hétfőn, és
most ismét hétfő van.
Mia, aki nagylelkűen
felvállalta a csajtárs szerepét, most is mellettem volt, ahogy a
reggeli órákban elindultam az iskolába. Kedves volt tőle.
Az iskolában végre nem
éreztem fenyegetve magam. Volt társaságom, még ha csak eleinte
Mia személyében, de volt, és ez azon a bizonyos hétfőn
duplázódott.
Nos, a kettő sem nagy
szám, de könyörgöm, ez mehet életem Guinness rekordok könyvébe!
A nap közben meghívtak
mindkét egy garázsbanda koncertjére. Mia mesélte, hogy a Cobain
pólós srác az egyik gitáros az együttesben, aki pár végzőssel,
és egyetemistával alkot egy zenekart. A zenekar neve Asylum, ami
elsőre érdekesnek tűnt a maga elvont nevével, és ugyanakkor
hátborzongatónak.
Én pedig eldöntöttem,
hogy aznap elmegyek életem első koncertjére.
AZELŐTT 57 NAPPAL... 2015. március 28., szombat @ 2:03
ZSOMBOR
Visszaszámlálás:
azelőtt 57 nappal
Az aznapi reggelem sem
indult másképp.
Ugyanúgy csináltam
mindent: felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem, és ugyanazzal a
megszokott, a részemmé vált mozdulattal kaptam vállamra a táskát,
miközben odalöktem a konyha előtt elsétálva anyámnak egy
„elmentem a suliba” fajta mondatot, ami igazándiból egy
morgásra hasonlíthatott. Nem hiszem, hogy meghallotta, a mondat
közepén már a bejárati ajtón kívül voltam.
Az iskolában sem indult
semmi sem másképp – talán a híreket leszámítva, miszerint
megint jön valaki a sulinkba. Nem érintett újdonságként a
dolog, az az igazság, hogy hetente-kéthetente jönnek új diákok
„szeretett iskolánkba”. Szóval érted, nem tűnt különlegesnek.
Mint mondtam, nem tűnt
annak.
Mégis az volt.
Félre ne érts, csak az
volt a különös, hogy hogyan történt.
A mi osztályunkba
speciel már jó ideje nem jött senki, szóval elsősorban ez volt a
meglepetés számomra. De mint kiderült, csak számomra – ez a
hátránya annak, ha nem vagyok aktív az osztályfőnöki órákat
illetően.
Az új lány félénk
volt. Kifejezetten az volt, pedig kicsit sem tűnt olyannak. Tipikus
nagydumás lánynak látszott.
„A látszat néha
csal.” - De még mennyire!
AZELŐTT 60 NAPPAL... 2015. március 23., hétfő @ 14:07
ILLANGÓ
Visszaszámlálás:
azelőtt 60 nappal
Nos, itt tartunk.
Mármint, én tudom hogy hol, de te nem biztos. Szóval had
magyarázzam el a miheztartás végett: beteg voltam. Kérlek ne vedd
komolyan, semmi olyasmiről nem lenne szó, hogy valamit nem tehetnék
meg – a betegségem lelki eredetű volt.
Hónapokkal ezelőtt,
melyek most már éveknek tűnnek számomra, depresszióval
küzdöttem. Szörnyű időszak volt. Először csak magamba fordulós
zenékkel indult ez a folyamat, mely aztán lavinává válva
felforgatta az életem: napokat sírtam át, mitöbb, heteket, bár
ezek ma már nem látható jelek, ellenben a hegekkel a csuklómon.
Mindez amiatt, mert az
előző iskolám tanulói úgy bántak velem, mint aki meg sem
érdemli az életet, pedig nem csináltam semmi olyat, ami számukra
sértő lett volna. Ha azon múlott, odaadtam a házi feladatot, hogy
egy napig ne piszkáljanak, vagy csak egyszerűen mindent megtettem,
amit az iskola népszerű diákjai a „nyomik”-ra hallgató
réteggel csináltatott meg.
És hogy mit is értek ez
alatt?
Azt, hogy nem kell
Amerikába mennünk azért, hogy egy olyan gimnáziumi élettel
találkozzon az ember, vagy akárki, ahol egy gyerek élete pokol
lehet az iskolai hierarchia miatt. Mindezt azért, mert nem volt
szerencsés, és nem lett a „menő” réteg tagja.
Talán, ha szerencsés
vagy, még nem találkoztál ilyennel, sőt, talán nem is hallottál
erről. Ha megengeded, orvosolnál a problémát.
Amennyiben te nem
szeretsz olvasni, sőt, egyenesen utálod a könyveket, vagy magával
a szó jelentésével sem vagy tisztában, örömmel jelentem, már
borítékolva van a népszerűséged, mint ahogy a sikeres felvételi
értesítőknél szokott ez lenni. Persze ez egy képletes forma,
amire gondolok. Nos, viszont ha nemcsak hogy elolvastál már egy
könyvet, de többet is, vagy épp intelligens vagy – nem a vicces
módon, mint mikor kifigurázzák az okosokat –, akkor viszont még
most menekülj! Menthetetlen lennél a nyomi életmódtól.
Sajnálom.
Viszont, hogy kicsit
kipróbáljam milyen is az, hogy én vagyok a központban: szerettem
volna új életet kezdeni, mármint úgy-ahogy.
Anya a legnagyobb
mosolyával segített ezen; segített a barátnőivel a népszerűbb
ruhák után kutatni, amik illenek a személyiségemhez, fodrásznál
voltunk, és minden egyéb, eddig ki nem próbált lányos dolgot is
átélhettem.
Nem mondom, hogy rossz
volt az élmény, de nem tudnék hozzászokni.
Viszont az igazi énemtől
sem szerettem volna megválni, így sikeresen, némi könyörgés
után nemcsak a ruhásszekrényem gyarapodott új darabokkal, de a
könyvespolcom is.
Rendben, beismerem:
kezdek áttérni a klisés történetek stílusára, de ígérem,
próbálok ezektől elvonatkoztatni.
Lényeg a lényeg,
izgatott voltam. Nem az a tipikus, közismert-féle izgatott, mint
amikor a kisgyerekek karácsonykor megrohamozzák a karácsonyfa
környékét ajándékban reménykedve. Nem, ez sokkal rosszabb volt.
A „meg akarok
felelni”-féle.
Az eszem tudja, hogy ez
nem helyes, de az énem mindig is ilyen volt – meg akartam felelni
mindenkinek, miközben önmagam maradok valamelyest. Nos, ez nem
lehetséges, mind a ketten tudjuk. De áldozatokat kell hozni.
És én a való énemet
áldoztam fel minden egyes alkalommal.
BEVEZETŐ 2015. március 15., vasárnap @ 6:33
Üdv, kedves olvasó!
A blogon egy - mily meglepő - saját történetet olvashatsz, mely a mi korunkban játszódik, korunkbeli főszereplőkkel.
A történet központjában a költözés kapujában álló Illangó, aki kicsit sem élt szokványos életet; az úgynevezett tápláléklánc alján volt, és persze gyenge természete végett a depresszió is egy hétköznapi dolgo volt az életében.
És aztán ott van Zsombor, aki a lány ellentettje - zenél, lázad, és drogozik. neki sincs azért oka az örömködésre; a szülei egyenesen szégyellik, elkallódott, barátai sincsenek.
Mi lesz akkor, ha a két világ találkozik?
Semmiképp sem egy szokványos dolog, azt kell, hogy mondjam.
Az érzelmek kivételesen egy valamennyivel pozitívabb irányba terelődnek, de ez nem garantálja a boldog véget.
Mégis ki fog szenvedni? Ki lesz, aki elveszíti a játszmát?
Lesd meg az előzetest!
|
elérhetőségek és linkek
facebookcsoport wattpad tumblr blogger no.1 blogger no.2 blogjaim
16 reasonsblank space leaning flower girl A blogokról bővebben az "egyéb" menüpontban olvashattok! cserék
barátbarát barát barát barát |
érdekességek
Avagy néhány nevetséges infó a blogról, alapötletéről, vagy magáról a történetről...
blogjaim - bővebben
Blogjaim
Az emberek változnak - ez tény. Aida is változik. Egy nyár elég neki arra, hogy rájöjjön, többet változott ezidő alatt, mint máskor egész életében. Elvégre nem mindenki kezdi úgy az "elő-nyarát", hogy Ausztráliába megy a nagyszüleihez, és a reptéren ismerkedik meg egy zenekar tagjaival. Aida rájött, hogy tininek lenni a legjobb a világon, és ez a nyár nem jöhetett volna össze anélkül, amiket véghez vitt. Mennyi oka is volt annak, ami lett - pontosan? 16. 16 ok.
Társíró: Dominika
Teljesen elfogadható és szinte már normális dolog a fiúk körében az, ha valaki elmegy szórakozni a barátaival, kicsit becsiccsent, és másnap már egy ismeretlen lány mellett ébred. (...) A fiúk a bulikban azokra a lányokra mennek, akik könnyen megkaphatóak. Akik kiteszik mindenüket, kelletik magukat, és szinte azonnal ágyba bújnak velük. (...) Mi pedig eleget teszünk a kéréseiknek. Azzal azonban senki sem számol, hogy mi van akkor, ha a lány, akivel szórakozni akarsz, az maga a rémálom: egy hidegvérű pszichopata gyilkos, akinek te vagy a következő áldozata? Nem egy kellemes érzés, ezt elmondhatom. És hogy én honnan tudom? Mert találkoztam Vele. Az én ábrándnak öltözött rémálmommal.
Társíró: AshelyB. Hemmings
Hol is kezdjem? A szüleink gimnáziumos koruk óta legjobb barátnők. Amint elvégezték az iskolát, elutaztak új életet kezdeni. Ausztráliában, Sydney-be telepedtek le, ahol tovább tanultak, majd anyám barátnője terhes lett, majd nemsokára őmaga is. Leendőbeli legjobb barátom és köztem egy hónapnyi korkülönbség volt. Szüleink (és mi is) csak még közelebb kerültünk egymáshoz, mikor Apu itthagyott anyát és engem. Az évek múltak, de mi legjobb barátok maradtunk, egy-két kisebb vitát leszámítva tökéletes volt a kapcsolatunk. Azonban mi a teendő, ha valamelyik fél máshogy képzeli el a jövőjüket? A nevem London Gray, 16 éves vagyok. A legjobb barátom Luke Hemmings.
A lány, aki korunk egyik hippije nem él épp szokványos életet - egy virágboltban dolgozik, munkatársa egy őrült harmincas csaj, aki szintén a boldogsághormonokon él, és nem utolsó sorban a vásárlók sem átlagosak. Van a rámenős, van a szolid, és van a srác, aki folyton összevesz a barátnőjével, és virággal engeszteli ki őt. Na de ezeknek mégis mi köze van egymáshoz? Úgy, hogy Delilah érkezése mindent felforgat. Következik
Nincs megállás
Link hamarosan!
Négy gimnazista srác átlagosnak hitt életét egy hétfői nap okozza, amikor is mind egy büntetés alkalmával találkoznak. Nem arról van szó, hogy idegenek - ismerik egymást, de barátságuk alapját az a nap adja. Eszméletlenek mind, és csak Luke nem tudja, hogy kerültek oda. A memóriája átmenetileg tönkrement - nem emlékezett semmire sem. Talán csak a családjára. És hogy mi is történik ezek után, az főhősünk szerint a "lehetetlen" státuszba esik, mégis megtörténnek azok a dolgok, részben vele. Mert mégis hogy lenne az normális, hogy a legjobb barátja az idő végtelen síkján futkározik, a félénk srác láthatatlanná válik, és az erő-mániás fiú pedig olyan súlyokat bír el, ami szintén "lehetetlenség"? Úgy, hogy Luke is rendelkezik egy képességgel.
|
összefoglaló Az oldal 2015. 03. 15.-én indult, befejezése a részek leadása után következik be, egyelőre ismeretlen időponttal. A történet műfaját tekintve több stílusra is bonthatnánk, angst, hurt, fluff, domestic, tehát végkifejletét nézve nem egy boldog történettel állunk szemben. A fejezetek hozatalára nincs állandóan megszokott időköz, ez attól függ, milyen rövid volt az előtte kitett fejezet - számítani kell rá, hogy rövidekről van szó, többségben. A történet két szereplő szemszögét felváltva halad, a történet, mily meglepő, hatvan napot ölel magába, illetve a legutolsó fejezet annak a hatvan nap elmúlását követő hatvan napot. figyelmeztetés
A történet nem tartalmaz sem 18+, sem 16+-os jeleneteket, viszont illegális, tudatódosító szerek, és azoknak hatása is említve lesz. Káromkodás is előfordulhat, ezekért nem vállalok felelősséget! jogok Minden jog az írót, avagy N. Chloe Bowdent illeti! Az oldalon publikált történet másolása, lopása nem engedélyezett, és következményekkel jár! Amennyiben többszöri figyelmeztetés ellenére sem törlődik az oldal, melyen e történet másolata, vagy hasonlata rendelkezik, kénytelen leszek jelenteni a blogot, melynek következtében az törlődni fog! |
Sorrendben Bevezető [elolvasom] Azelőtt 60 nappal... [elolvasom] Azelőtt 57 nappal... [elolvasom] Azelőtt 50 nappal... [elolvasom] Azelőtt 46 nappal... [elolvasom] Azelőtt 43 nappal... [elolvasom] Azelőtt 39 nappal... [elolvasom] Azelőtt 35 nappal... [elolvasom] Azelőtt 33 nappal... [elolvasom] Azelőtt 28 nappal... [elolvasom] Azelőtt 21 nappal... [elolvasom] Azelőtt 17 nappal... [elolvasom] Azelőtt 14 nappal... [elolvasom] Azelőtt 12 nappal... [elolvasom] Azelőtt 9 nappal... [elolvasom] Azelőtt 6 nappal... [elolvasom] Azelőtt 2 nappal... [elolvasom] Azelőtt 1 nappal... [elolvasom] Azután 60 nappal... [elolvasom] Írói utószó [elolvasom] Időpont szerint március 2015 április 2015 május 2015 június 2015 július 2015 |